Törékeny árnyékod kószál puhán
Hotelszobám nyirkos falán,
Egy kicsit azt hiszem itt vagy talán.
És itt a csendben a függöny lebeg,
Csak most már nem te veted.
És én azt mondom, csőváz,
És te azt mondod, szevasz,
Amit te úgy hívsz, hogy terasz.
És én azt mondom, csőváz,
És te azt mondod, szevasz,
Még mindig ülök a balkonon,
Várom, hogy jöjjön a tavasz
Három nap volt és egy éjszaka,
Így is, hogy távol vagy tőlem,
Földrajzi helyzeted változtatod,
Én pedig, úgy néz ki, itt maradok.
Nézem az időt, hogy múlik,
És én azt mondom, csőváz,
És te azt mondod, szevasz,
Amit te úgy hívsz, hogy terasz.
És én azt mondom, csőváz,
És te azt mondod, szevasz,
De te nem mondasz semmit.
Nem hallom többé a hangodat;
Ahol te most vagy, az nem itt.